Mindannyiunknak vannak problémái. Ezek néhol sötét felhők módjára árnyékolják be a mindennapjainkat és sokszor a legváratlanabb pillanatokban támadnak meg. Olyankor, amikor nem is számítanánk rá. Amikor túl nagy a körülöttünk lévő, szinte magába szippantó csend. Amikor úgy érezzük, magunkra maradtunk.
„A gondok és a problémák arra valók, hogy általuk fejlődj és jobb emberré válj!
A sors által rád szabott terhek csak növelik a kitartásodat.
Változtatni csakis te tudsz, mástól ne várj semmit!
A boldogságod kulcsa te magad vagy.
Ne depizz már egyedül, nem is vagy olyan rossz helyzetben!
Gyere inkább bulizni, a nyavalygást meg hagyd másra!”
Biztos vagyok benne, hogy a fent elhangzott mondatok több lelket és néma segítségkiáltást zúztak már porba, mint amennyi elkeseredett emberen segítettek. Legtöbbünkben sajnálatos módon bennünk ég az az erős késztetés, hogy véleményt formáljunk és annak hangot is adjunk. Amikor egy ismerősünket vagy barátunkat őrlődni látjuk, önkéntelenül is megszólal bennünk az a bizonyos vészcsengő.
Elkezdünk okoskodni és beleártjuk magunkat egy olyan témába,illetve helyzetbe, amely nem a mi területünk. Közünk meg aztán végképp nincs hozzá. A jó szándék és a másikkal való törődés nemes gesztus, azonban nem árt kicsit a dolgok mögé nézni, mielőtt teljesen beleártjuk magunkat a másik életébe, személyes problémáiba. Az is sokat segít, ha igyekszünk empatikusak maradni és igyekszünk beleképzelni magunkat a szenvedő fél helyzetébe. A nézőpontváltás hatalmas segítség lehet, főleg akkor, hogyha egy helyzetet nehezen tudunk elsőre megítélni.
Legtöbbször a szenvedő barát számára a tárt karok jelenti a legnagyobb segítséget és a tudat, hogy hozzánk bármikor fordulhat. Titkon ugyanis minden ember arra vágyik, hogy meghallgassák. Közbeszólások, ciccegések, lenéző pillantások és az órára való sandítások nélkül. Az időnk és a figyelmünk az, amellyel a legtöbbet nyújthatjuk a depresszióban vagy más pszichológiai problémában küszködő ismerősünk számára. Éppen ezért az első és legfontosabb tanács ilyen helyzetekre: sajátítsd el a hallgatás művészetét! Meglátod, hálás lesz neked, amiért rászántad az idődet és ahelyett, hogy bugyuta okoskodásokkal tömted volna az így is zűrös fejét, egyszerűen leültél és teret, illetve lehetőséget adtál számára.
„Az emberek azt hiszik, hogy birtokolnak egy elmét, pedig az elméjük az, ami fogva tartja őket„
Teljesen mindegy, hogy rólunk vagy a közeli hozzátartozóinkról, barátainkról legyen szó, beismerni, hogy egyedül kevesek vagyunk egy helyzet megoldásához, egyáltalán nem kellemetlen. Nem is tabutéma, ahogyan a pszichológus és a pszichiáter szavak sem azok. Nyugodtan kimondhatod őket, hiszen nem Voldemortról van szó. Attól még, mert szembesíted magadat a problémáiddal és elismered, hogy szakemberre van szükséged, nem leszel kevesebb. Nem ruházod fel hatalommal a gondjaidat és nem is merülsz el nyakig az önsajnálatban. Tudod mi történik, amikor őszintén bevallod, hogy „Igen, segítségre szorulok.” ? Megteszed az első lépést a gyógyulás felé vezető rögös, ám nem járhatatlan úton. Adsz egy esélyt magadnak a boldogabb, teljes életre.
Ehhez azonban nem kevés energiára, kitartásra és hatalmas adag őszinteségre lesz szükséged. Szembe kell nézned a saját hibáiddal, az esetleges félresiklásokkal, a viselkedésed és a személyiséged tudatos, szándékos alakításának tényével.
Extra tippek, hogy a számodra tökéletes pszichológust/pszichiátert találd meg!
1. Ne engedd sem családtagnak, sem másoknak, hogy helyetted válasszák ki a szakembert, saját magad vedd a kezedbe az irányítást! Csakis az számít, hogy neked szimpatikus legyen és maximálisan meg tudj benne bízni a beszélgetéseitek alkalmával.
2. Az első konzultációnál fellépő bizonytalanság és félelem érzet természetes velejárója a fejlődési folyamatodnak, ne ijedj meg tőle! Ami pedig a legfontosabb: ne add fel, bármennyire is erős legyen a késztetés a menekülésre, nézz szembe a problémáiddal!
3. Hagyd, hogy segítsenek rajtad! Hallgasd meg a szakemberek véleményét, ne ítéld el már elsőre a véleményüket és az esetlegesen felmerülő javaslataikat.
4. A döntés mindig a te kezedben van! Ha úgy érzed, nem szolgál már téged a beszélgetés, legyél nyílt és őszinte és vállald fel a gondolataidat. Hiszen a kezelés lényege, hogy a te javadat szolgálja hosszútávon.
Biztos vagyok benne, hogy kellő akaraterővel és elhatározással Te is a kezedbe tudod venni a jövőd fő fonalát és a változtatás képességével egy vidámabb holnapot élhetsz majd át! Hiszen ne feledd:
Mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk.