„Minden alkalommal, amikor önzetlenül adunk, számunkra is tágasabbá válik a világ.” Jótékonyság, segítségnyújtás. Olyan helyeken, ahol szükség van rá. Olyan szívekben és lelkekben, ahol nagy a káosz és az űr. Mire asszociálsz elsőként, amikor meghallod a jótékonykodás, vagy éppen az elfogadás szavakat? Nekem egyből melegség járja át a szívemet, és azt érzem, hogy most élek …
Alíz Csodaországban. Biztosan ismered a mesét, amelybe vagy visszavonhatatlanul szerelmes lettél kiskorodban vagy éppen az ellenkezőjét érezted. Furcsaságok, őrült és sokszor megmagyarázhatatlan dolgok tömkelege. Egy kislány, aki nem akar felnőni és kalandokat keres egy másik világban. Próbálnám hűen jellemezni Lewis Carrol alkotását, de kész lehetetlenség, hiszen annyira összetett, emellett pedig mégis nagyon szerethető és mindannyian …
Alice Határországban: egy sorozat, amely teljesen levett a lábamròl Read More »
Tolerancia. Elfogadás. Együttérzés. Empátia. Segítőkészség. Sokszínűség és egyediség. A fent olvasott kifejezések a mai világban ismeretlenek és sokak számára idegenek. Milyen érzés egy ilyen valóságban és jelenben élni? Őszintén megmondom: szörnyű! Közönyös és rosszindulatú, gonosz emberek úton-útfélen, akik kirekesztik a társadalomból a bármiben is másabb, bátrabb, különlegesebb egyéneket. Mindezek ellenére most arra kérnélek, hogy nemtől, …
Kisebb korodban Te is mindig ámulattal nézted a hercegnős Barbie filmeket? Bármit megadnál, hogy egyszer igazi királylánynak érezhesd magadat?
Meséket írni nagyon személyes és egyben rendkívül bensőséges dolog. Nem csupán a fantáziánkra kell támaszkodni, hanem a szívünkre és a megérzéseinkre is. Arra, hogy mit szeretnénk elmondani a történetünkkel, kiket szeretnénk vele inspirálni vagy éppen tanítani.
Bátorság. Egyszerű szónak tűnik, ám valójában hihetetlenül összetett. Nyolc egymás mellé dobált betű? Én nem így látom. Számomra ugyanis valódi értelmet és mögöttes mondanivalót jelent ez a kis szó.
Büszke, tűsarkúban vonagló, kis kosztümös vagy ijesztően túlárazott szmokingokban parádézó, mindenki által rettegett főnökök, agyon terhelt, szinte szolgaként helytálló alkalmazottak, vagy netán alávetettek? Elnyomott emberek tömkelege és közönyös, fásult hangulat. Kiabáló ügyfelek, elégedetlen kollégák, panaszkodó, folyton csak önmagukat sajnáltató főnökök. Karikás szemek, napi 3 óra alvás, erőltetett vidámság, megszégyenítés, ha elrontasz valamit vagy rosszul veszed fel a vezetékes telefont és a hab a tortán: kegyetlen túlórák.
„Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. Eljön, úton van már, érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!”
(Shakespeare: Rómeó és Júlia)
Annyi szerelmi történet kering a világban, némelyikből netflixes sorozat lesz, némelyek pedig csak a fejünkben maradnak meg. Nehezebb napjainkon leülünk egy kényelmes fotelbe és a romantikusan zuhogó esőben szentimentálisan merengünk ezeken a kellemes, forró pillanatokon. Nosztalgiázunk, örömmel idézzük fel, hogy pontosan hogy is történt az a bizonyos eset, amikor szerelembe estünk.
Újabb vizsgák, bemagolandó tételek, csikaró hasak és a már ismert kaparó érzet a torkunkban. Gyomorideg? Sokunk számára bizonyára nem ismeretlenek a felsorolt kifejezések. Az egyetemi időszak valóban csoda szép, ekkor kell úgy istenigazából megélnünk minden egyes pillanatot, kiélvezni azt, hogy fiatalok és szabadok vagyunk.